Brassói szende sertés

Nos, megint egy nagy kedvencet dobok a közösbe, és ennek okán rá kellett jönnöm, hogy több kedvencem van, mint nem.
Akik láttak gyerekkoromban, vagy láttak rólam képeket, azok ezt könnyen elhiszik. Rigács község csak vitamingolyónak hívott anno...:)

Erről eszembe jutott, hogy még nem reflektáltam a babahamik felé irányuló kérdésekre. Hát kérem, ezen a blogon már vannak olyan tápok, amit tesztelt a bájos kisméretű közönségem. Konkrétan a Kukoricaágyas  csirkét, és Andusnál a Vakondtúrás tortát.
Tőlem még egy másfél évig biztosan nem várhattok babahamit, úgyhogy legfeljebb jöttök hozzánk enni, és bedobjuk a gyereket a mélyvízbe:)  Rigács község ez Rád is vonatkozik, de ha gyereket is hozol, nagyon meg fogok lepődni! :)



No, a szokásos "rizsa" előétel meg is volt, úgyhogy főzzünk!
Két főre készítettem, egy evésre be is burkoltuk.


- 50 dkg sertésszűz
- só, bors
- 1 fej vöröshagyma
- lafatnyi zöldborsó ( tényleg nem kell sok)
- néhány szem krumpli
- kb. 0,8 dl bor ( kicsit több, mint egy feles - elvégre ez bor - de kevesebb, mint egy deci)
- olaj a pirításhoz
- kis szalonnakockák


A szalonnát kis olajjal bővítve megpirítjuk kicsit, majd ráküldjük a kockára vágott csajmalacot. Te disznó!!! :)
Sózzuk, borsozzuk. A sóval ésszel kérem szépen bánni, mert a szalonnakockák ott sunyulnak a cucc alatt.

Kicsit pirítgatom, majd egy kevés vízzel felöntöm, párolom. Kb. egy órát vesz el az életedből, addigra jól megpuhul, és olajig le is pirul. ( Már nem tudom, minek pirul el, hisz úgyis mindegy...)

KIcsit félredobjuk, a megpucolt és kockákra vágott krumplit lehet kisütögetni serényen.
Külön serpenyőben megdinszteljük a hagymát és a zöldborsót, ezt szépen ráborítjuk a húsra és visszahúzzuk a tűzhelyre.
Amíg a krumpli befejezi a tevékenykedését sülésileg, addig beleöntjük a bort a husiba, s ha kedvünk támad, magunknak is tölthetünk!
Végül meghintjük pirospaprikával és belekeverjük a krumplit is.

Máris-máris tálaljuk, mert a krumpli még jó ropogós, a szűz pedig...ehh. Ő is már  csak olyan disznó, mint a többi...

Jéghideg meggyleves

Halihó,halihóó!

Elnézést kérek sűrűn, amiért nem érkeznek a friss bejegyzések, de ennek sajnos két oka is van.

1. Meg lehet fulladni itt fenn a szobában, ezért nem vagyunk most puszipajtik a laptoppal. ( Levinni nem tudom, mert ő nem mobil, még az elején ledobtam véletlenül, így a töltője elferdült, s csak nagy nehezen lehet beügyezni a helyére.)
2. Kikerült a nyári helyére a másik élettársam: Medó
Ilyenkor egy időre megszűnnek a nagy főzőcskézések... Gyakorlatilag szeptemberig az egyszerűség jegyében folyik a főzés leginkább.Ehelyett gyakran találtok meg kinn az udvaron egy bizonyos kör formában:)

Viszont még reggel van, ilyenkor még benn vagyok a lakásban és azon tanakodom, mit kellene ma enni, valami hideg, könnyű...

Naná, hogy a meggyleves jön most.
Gyerekkoromban Rigács község sokat csinált nekem. Gyakorlatilag egész nyáron tele volt a hűtő, és én meg ettem lelkesen. Azóta sok meggyleves készült, de most találtam egy olyat, ami nagyon egyszerű és finom, semmi fakszni, hogyismondjamcsak: békebeli! :)

Termékek listája:

 - 1 kg meggy ( azért most komolyan! magozd mán' ki!)
 - 1 l víz
 - 20 dkg cukor
 - 1,5 fakanál liszt
 - 1dl tej
 - 1,5 dl tejföl
 - fahéj és szegfűszeg
 - fél citrom héja


Az első lépés úgy indul, hogy teatojásba pakold be a szegfűszeget és a fahéjat, tedd bele a liter vízbe. Sajnos nem rendelkezem teatojással, viszont kaptam az unokatesóinktól és családjától  ( mint mondottam vala: minden közös) egy elmés kis szerkentyűt. Elvileg török kávé vagy tea főzésére alkalmatos, de mint látszik, itt is jól helyt állt.

Feltételezve, hogy neked van teatojglid, így abba tedd, és tedd bele a vízbe. Illetve csapd utána a citrongy héját.És a cukrot is!
Kicsit hagyd, hadd forrjon fel, szépen elindul egy homályos forralt bor érzet benned.... de ne tovább!!!! Helló, nyár van!!!!!
Sz'al inkább koncertáljunk a leveskére.
Elkészítjük a habarást a liszt és tej elegyéből. Azt hiszem a fakanál, mint mértékegység adta meg a békebeli jelzőt ehhez a táphoz.
Habarás mehet bele az illatos lébe, pesze addig tessék levenni a tűzről, nehogy összekapjon. Ha biztosra akarsz menni, akkor egy szűrőt is odatolhatsz, így biztosan nem lesz darabos.
Megint megvárjuk, hogy felforrjon és mehet is bele a meggy.
Szintén újraforrásig várni, majd takarékon még kicsit rotyogtatni, Elvileg pár perc elég, én ennél sokkal többet szoktam hagyni, kb. 20 percet. Ez idő alatt jön ki az a gyönyörű színe a meggynek. Amikor úgy érzed, hogy okés, akkor jöhet a tejfölözés. Ezt úgy érdemes, hogy a levesből veszel ki a teljfölbe és elkevered. Mindezt addig, míg teljesen híg nem lesz, akkor mehet bele a közösbe.

Érdemes kivárni míg kihűl, mert úgy finom igazán.
De igazán:)