2010. október 24., vasárnap

Paradicsomos -mozzarellás omlett - szigorúan múlt időben

Nos, tudom.  A recept valahogy nem zsemlegyanús, jól érzitek!

Mióta Andus elárulta, hogy a szottyos anyagú tésztából lesz jó zsemle, azóta képtelen vagyok normális formát prezentálni.
Emellett tegnap a fényképezéstől annyira lámpalázas lett a zsemle, hogy derékra hízott, nem magasságra.

Ha esetleg valaki agyaggalamblövésben hobbisportol szóljon, van néhány speciális korongom a számára...



Sebaj, jöjjön ez a redzseli finomság főként a rántotta-kedvelőknek. ( Jómagam nem sorolódom ebbe a kategóriába, de ettől még szerelemtől elhomályosult szemmel készítem az informatikutyusnak)


Cucclista: átlag 1 főre
 - Paraicsom 1-2 ( lehetőleg keményebb, feszesebb fitness pari legyen)
 - kb. 10 dkg mozzarella ( a képen füstölt pizzamozzarella van, még jó, hogy ez nem a szerencsekerék, elfogyott volna az összes z betű:))
 - só, bors, petrezselyem ( és IGEN!!)
 - 3 tojás
 - kb. 5 dkg tejszín
 - kb. 5 dkg vaj, vagy margarin






Hozzáfogás:

A tojásokat a tejszínnel, sóval, borssal és a petrezselyemmel dolgozzuk össze. A petrezselyem sajnálatos módon még nem elegendő mennyiség a régi szép időkhöz képest, így kénytelen voltam szárított petrezselyem betoldásával megoldani a feladatot.


A palacsintasütőt kivajazom a margarinnal ( kicsit rendhagyó a szóhasználat) és belezuttyantom a tojásos cumót.
Kicsit rázogatva sülésre bírom.

A másik két kezemmel:) felszeletelem a mozzarellát 1 cm-es vagstagságú karikákra, és a paradicsomot pedig cikkekre.

Ha megsült javarészt a rántotta, akkor mindezen csodákat szépen rápakolom és fedő alatt még kap 3-4 perc gondolkodási időt, lassú tűzön.


Utólagos tapasztalatom szerint megoldható a minimális kozmáció elkerülése, ha a alul szépen süldögélő rántottát átrántom a másik felére is. Természetesen a feldíszítés előtt!
Persze utólag már mindenki okos:))))

Gondolatmenetem végére elkészült a mű, számítástechnológus mester befalta szépen :)

2010. október 21., csütörtök

Póréhagyma leves


A mai bejegyzés köszönhető Andusnak, őszintén megvallva nem terveztem ma bejegyezni sehova, de így alakult.

Mostanság továbbra is a kispékség működtetésén dolgozom, és lassan megmutatom az első szalonképes zsemléket. Ez a hétvégére számítható ki. Kábé a fikszfaktor utáni napra.

Addig jöjjön megint egy kis laktató finomság. Nem ajánlott eljegyzésre váróknak, mert a póréhagyma karikázott formában és ebben a mennyiségben egészen sokkoló látvány.

Egyébiránt az egyik kedvenc barátom (előtte még a főnököm is volt) készítette először ezt a levest nekem, tudva, hogy én nem eszem meg a krém vagy krémszerű leveseket. Hát ezzel el is buktam ezt a dolgot, hiába voltak elveim. Neki meg érvei voltak. Azóta ( kb. 8 éve) nincsenek bennem keserű emlékek, teret nyitottam hát a krémleves konyhámba való bejutásának.  Köszi Lobi!!! :)







Az arányosítást nem tudtam elvégezni kellően, mert ez megint egy "gondolomforma" recept.



Hozzávalók:
 - Póréhagyma ( általában 1 nagyobb, vagy 2 kisebb, esetleg 3 még kisebb, netán 4 mini:))
 - kevés margarin
 - só, bors
 - húsleveskocka egy darab
 - főzőtejszín 2 dl
 - lafatnyi liszt




Kiteljesedése:

A póréhagymát mint mondottam vala sok sok karikára vágva a felmelengetett vajra futtatjuk. A karikák száma a vajon futkosás következtében megsoxorozódik majd és végül kellemesen összefonnyad. A szemed a pályán legyen, nehogy odakapjon!




Miután idáig szerencsésen eljutottunk, fel kell húzni annyi vízzel, hogy ellepje. Ne méregből, csak úgy.:)
Belepottyan egy húsleveskocka, só, picinke bors.
Kicsit fődögél a saját levében, addig a lafat liszt koncentrálódik a tejszínnel serényen.



Végül összebarátkoznak  egymással boldogságban, békességben.





Tálalható magában, vagy levesgyönggyel, esetleg kanállal.:)




2010. október 10., vasárnap

Szábvéjj szendó - nagyjából mégsem

Itt vagyok, ragyogok. Bevallom, már én is unom, hogy ez a rész mindig arról szól, hogy miért nem teszek fel gyakrabban tápot, de nincs mit tenni, na.
Most egyébként vizsgára készülök, ezzel telnek napjaim, természetesen ilyenkor a legfontosabb feladat még tanulás előtt a függönymosás, új receptek kipróbálása, hogy a tetőn még nem dolgoztam, ez csak a vak szerencsének köszönhető.

A próbasütés meg is volt, a függönyök is száradnak. Mit is lehetne még tenni? ( bármit a tanuláson kívül)
Hát például tegyük fel a blogra!!!

Szóval ez a szerencsenapotok! :))))
A következőkben egy hosszabb folyamat tulajdonképpeni végeredményét látjátok, de még fejlesztendő a terület, végső soron apám nem volt üveges, de még pék sem.
És ez baj bizony, mert ha az lett volna, nem szívnék két hete a bagett sütésének technikájával.

Na mindegy, úgysem bírtok várni, és megjósolhatatlan, mikor lesz tökéletes a bagettpajti, így inkább megosztom most.

Későbbiekben azért publikálom majd, ha olyan lesz, amilyennek lennie kéne, feltéve ha akkor a járókeretem majd odafér az ámítógéphez.

Mindenesetre valamennyire vállalható már ez is, nem maradt belőle semennyi, csak a képek, úgyhogy csapjunk is bele!



A bagett tökéletes tésztáját nem találtam meg a neten ( legalábbis a mézes-zabosét), viszont nagyon sok jó, és esetlenek számára is végezhető receptből összeollóztam a saját esetlen receptemet, ami már mézes-zabos, mert ugye szábvéjjéknél a mi családunk ebbe kéri a finom belevalót.


Hozzávalók 8 db bagetthez: ( A képeken a fele látszik)

- 60 dkg sima liszt
- 40 dkg teljeskiörlésű liszt ( ez már a harmadik randi..)
- 3 kávéskanál só
- 1 kockacukor
- 1 teáskanál méz
- 5 dl langyos tej
- 10 dkg olvasztott vaj ( kihűlt)
- 2-3 evőkanál áttört, főtt krumpli ( elárulom, hogy 1 db krumpli  sok, de nyilván Nektek mindig akad a hűtőben 2-3 kanálnyi, pont a frissen reszelt gyömbér mellett)
- 1 tasak porélesztő, vagy 1 kocka fliss


Légy  bágett! 
2 dl langyos tejben ls a kockacukorban felfuttatjuk az élesztőt, jó kis barna habos legyen.
Amíg habozik, addig egy műanyag vájlingot keressé szépen előfele, és abba tegyed a liszteket, a mézet, a sót, a krumplit ( a gyömbér maradhat a polcon) és az élesztős cuccot.
Állítólag az élesztő felfutására adjunk neki 10 percet, mondjuk amíg minden mást összekanalazol, addig ez az idő szépen el is telik/tellik. ( most itt 1 l a telik, vagy kettő-e? :)))) rigácsi Kazinczy díjasom, légyszíves válaszold meg!:)
Ezt követve jöjjön a tejben fürösztés, de csak lassan adagold, mert változó a liszt folyadékfelvétele.

Szép kis cipót gyurmázunk, 30 perce ( nyugodtan lehet több is) kelni hagyjuk. Ne kapjon huzatot, jó meleg helyen legyen.

Bárki aki ezt olvassa, legalábbis akiről én tudok, az tudja, hogy mennyire nem szeretem a hideget, valószínűleg baktérium voltam előző életemben. Na, a kelesztés előtt gondold ki, hol lenne az a kellemes meleg kuckó, ahol én is szívesen leledznék nálad. Megvan?
Oda tedd a tésztát kelni, tuti jó lesz!

Nos, duplájára kelt a kis huncut, osszuk el nyolc cipó formára.
Ebből legyen 8 db 3-4 mm vastag kör alakú tészta és itt már egyesével vesszük őket számba. Mármint matematikailag.:)
A kör alakú tésztát a képen látható módon felsodrásra kell bírni., majd bevagdalni, langyos tejjel megkenegetni és zabpehellyel megszórni.
utána még 30 percet tedd vissza a kedvenc helyemre. Nem, ő nem kér kávét! :)


Végül előmelengetett tepsibe 220 fokon sütni, míg szép barnák nem lesznek.















A bagett sütése alatt előkészítésre kerülnek a belevalók. Mi a tonhalasat komázzuk a leginkább, így egy kis tonhalkrém ( tartár+tonhalkonzerv), kaliforniai paprika, egyéb zöldségek, sajtok szép elrendezésben.

Végül a terítésnél figyeljünk a fagyiskanálra, mert ugye attól lesz hiteles. Ha lett volna itthon gumikesztyűm, azt is mellé tettem volna...Hátha jön az ÁNTSZ:)

Utolsó képen jól látható a szendvics helyes tartása:)

Váljék egészségünkre!!