Aranygalus és a sodó, amiért érdemes volt a menzára befizetni anno

Ha már koleszterinbarátkozunk, akkor a töltött káposzta után hadd szóljon!

Ez az a táp, ami miatt szerintem érdemes volt befizetni a sulikajáldába anno. Egy évben kb. háromszor adtak, naná hogy repeta sosem volt. Illetve volt akinek mégis. Kb. 9 éves koromban rájöttem, hogy ha megtanulom a konyhásnénik nevét, az nekem még jól jöhet. És lám! Valahogy mindig jutott az aranygaluskából újra, sőt! Másfél évig vega voltam 12 éves koromban, a Gizus (!) néni nekem mindig kiválogatta a tarhonyás húsból a husit!

Szóval gyermekeink nevelésébe mindenképp tegyük be ezt a fontos dolgot, melyet egyetlen nevelő és pszichoteraputa könyv sem ír: A koynhásnénik nevét mindig tanuld meg, fiam!! Egy életre jól jöhet! :)


Oké, azt hiszem a felkonf megint elégséges, csapassuk a lényeget!

Szükségesség:

 - 25 dkg liszt
 - 2,5 dkg margarin
 - 2,5 dkg élesztő ( naná, hogy nekem porélesztő és 1 teljes, majd morzsolgatom, nem?)
 - 2,5 dkg porcukor ( kb. másfél evőkanálnak felel meg)
 - 1 tojat
 - 1,3 dl tej
 - 3 csipet show
 - 1 citrom reszelt héja ( lassan már nincs héjas citromom a hűtőben)

  Tetejére:
 - 10 dkg darált dió
 - 10 dkg porcukor
 - olvasztott vaj ( nincs mértékegység, attól függ mennyit játszol rá, de azért ne sajnáld)

Ezen felül még tettem egy kis durvára vágott vörös diót a tetejére, ez a 10 dekán felül. Nem, nem!  Nem vagyok Nigella, sem Jamie, de ez most tényleg volt a polcon. Kizárólag azért, mert a mustohámtól kaptam tavaly egy kisebb mennyiséget, nekik ez terem otthon. De az elvek, azok elvek maradtak, továbbra sincs lecsomagolt és fagyasztott tojásfehérjém, illetve nincs egy kis maradék gyömbér-reszelékem a vasárnapi ebédről)

( Egyszer néztem a tv-ben megint valami jó kis főzőműsort - gondolom, megint fogyókúráztam - és mondták, hogy a reklám után egy jó kis diós pitét mutatnak. Be is gerjedtem: végre! Dió az nekem is van! Erre a reklám után azzal indít: kell 25 dkg pekándió - megharagudtam, mint az állat, 2 hétig nem kapcsoltam be a tévét! )


Most, hogy ennyit dumáltam (mikor nem), a hozzávalók lassan szobahőmérsékletűvé váltak, úgyhogy szaladjunk is tovább.


A tejet mikróban hőmérséklet növekedésre bírjuk, a margarint is belazíthatjuk ilyetén módon.

Jó kis kelt tésztát gyúrunk, és a képen látható módon szuperkelesztési eljárásban részesítjük.

Egy kenyérsütős könyvben olvastam ( kölcsönben van nálam, ígérem visszaviszem Dána! :)), hogy az optimális kelesztés kb. 35-40 fokon történik. Ezért a sütőt 50-re lököm, és nyitva hagyom kicsit az ajtót. Huzatmentes legyen a helyszín, amíg ébredezik. Természetesen D. férje mindig ilyenkor toppan be valamiért, ezért a mai galus is pórul járt kicsit, de mi már így szerettük meg. Mármint a galust:))) Na jó, a szomszédot is:)))

Szóval a kisaranyos keleget serényen, simán szoktam hagyni 1 órát, de úgyis látod, mikor mászna kifelé a bödönből.

Addig lehet takarítani, vagy szenvedni a ténytől, hogy takarítani kéne. Esetleg neki lehet futni a vaníliasodónak.

Jelzem, az interneten erről is többszáz különböző recept született, mind az igazi.
Az enyém nem az igazi, mert nem kapok egy nyamvadt vaníliarudat sehol, viszont eszegetjük serényen ezt a verziót. Mint kiderült K. úr nem kedveli a vaníliasodót, mert neki túl édes, szerinte az aranygé enélkül sokkal finomabb. Hát konkrétan a tarkómig húztam fel a szemöldököm, heeeeeeee??

Azért egy picit belekóstolt az enyémbe, ahol természetesen a galuska vidáman úszkált a tengernyi sodóban. Nagyjából 13 másodperc múlva lapátolta a sodót a sajátjára is.
Szóval teszek rá, hogy melyik az igazi sodó, ez marha jó, faljuk befele, ámen.

Vaníliasodó összetevők: ( ehhez a galuska mennyiséghez számítva)

 - 4 dl tej
 - 2 tojás sárgábbik fele
 - 2,5 dkg cukor
 - 2 dkg liszt
 - 1 cs. vanilicukor
 - 1 lafatnyi vaj ( tényleg csak egy pici kell)

Aszongya:
A tojássárgáját kb. fél deci tejjel ( azért ne mérd ki stampedlivel, a jó életbe), a cukorral, a liszttel elkeverjük.

A többi tejet a vaníliáscukorral felforraljuk. Nagyon speciálisan finom lett, valószínűleg azért, mert az eredetileg kis tejforralómat évek óta borforralónak használom...
A felforralt tejet ne idegeld tovább, add a tojássárgás cucchoz, mert őt is érdekli a forraltbor utóhatás.

Vissza a tűzhelyre, folytonos kevergetés mellett várd meg, míg teljes egyetértésben sűrűsödni nem kezd. Akkor rámold le a tűzhelyről és tedd bele a lafat vajat. Keverés.

Bizony, itt a titok ettől lesz szép selymes.
A tojásfehérjéket 1 csipet cukorral kemény habbá verést követően óvatosan forgasd bele a selymeskébe.

Ez adja meg a komolyságát a dolognak.
Most tedd félre, hadd hűljön...



Nézz be a kelesztőbe a konyharuha alá, s nyugodtan konstatálhatod, hogy még egy cigi éppen belefér. Esetleg egy X-faktor is, ha nagyon nem akar kelni:)


Jó, megnéztünk minden fontos műsort, most már a Visszatérés a konyhába című folytatásos teleregényre koncentráljunk.Persze megint csak ideig-óráig.

A kelt tésztát lisztezett deszkán kb. fél cm vastagra kinyújtjuk, pogácsa szaggatóval félhold alakúra formázzuk.

A holdakat kivajazott tepsibe ( jelen esetben a kék lavór színű, 26 centis szilikon formába) pattintsuk félig szorosan.

Ha megvan az alap, lelkesen barmoljuk szét a konyhát egy kis vajcsöpögtetéssel, majd fejeljük meg a cukros dió szórásával. ( Ugye ledaráltad a diót???)

Megint a vaj atomjai csapódnak szét a konyhában, majd kezdődik előlröl. A műveletet addig folytatjuk ebben a sorrendben, míg a végén rátehetjük a nagyon gizdának tűnő vágott diót, mely vörös. Persze a sima is jó lesz, nah.:) Még egy fél órácskát tedd a sütő közelébe.

Előmelegített sütőben 170 fokon 25-30 perc. Légkeverésesben 160 fok is elég.
Tsodálatosan barna lesz a teteje.

A szilikonlapot is mindig kivajazom ilyen esetben, nem azért mert nem bízom benne, hanem azért, mert így ropogós lesz az alja.


Ha megsült akkor már csak a tálalás van hátra, és önts rá temérdek sodót, kezitcsókolom Gizus néni!