Hortobágyi Húsos Pál

Na kérem, eme remek meg elfelejtetett...

Pedig imádat tárgyát képezi itthon, úgyhogy gyorsan bepótolom.
A terméket tekintve májbarát verzió, pulykahúsból és egy kis zabpehelyből turbózott, szinte nulla zsírtartalommal.

Aki látott már engem pulykamell filét újrafilézni az tudja, hogy nálunk a zsírcsíkok csúfosan a kukában végzik.

Ha már így beleszaladtunk akkor mondom is a listát, bár mennyiségileg nem lesztek velem kinn a vízből, mert ezt aztán tényleg ránézésre csinálom.

- darált pulykamell - lehet más hús is na!
- némi pirospaprika
- 1 db pörköltszaft kocka
- 1 nagy fej hagyma - apróra kockázva
- 1 kevés paprika - szintén kockás
- kevés víz
- só, bors - lafatnyi
- tejföl, liszt, tej a habaráshoz
- némi olaj
- kb. 1 kiskanálnyi zabpehely
- palacsinta dögivel

Gyakorlatilag készítünk egy jó kis pulykapaprikást, bár ezt a kifejezést így még nem hallottam, így indulok a nyelvújító versenyen is...

A hagymát és a paprikát az olajon üvegesre pirítjuk, rálaffantjuk ( mondom verseny lesz ebből) a pirospaprikát és a fűszereket, majd kevés víz kíséretében belemorzsoljuk a szaftkockát.

Ebbe rongyol bele a darált cucc vízzel felöntve, átforgatás követően magas lángon indítom a műveletet, majd első forrás után leveszem takarékra és kimegyek barátkozni 1 órára. Nem baj ha hosszabbra nyúlik, csak néha haza kell kolbászolni kevergetés végett.

Valószínűleg a darált pulykának nem kellene ennyi idő, de nekem igen, így megegyeztünk.
Amikor már minden fontos témát kibeszéltünk az udvarban, akkor hazasettenkedek és elkészítem a habarást.

Fontos tapasznyalat:
A habarás beleöntését követően a küblit még ne mossuk el, mert vagy a rutin hiányában, vagy mert pont úgy főztök, mint én - újra kell habarni - mert nem elég sűrű.

Mondjuk ez itt nem lenne téma, mert a pörkölt jellegű pulykának elég lenne a sima tejfölös simogatás is, de itt most aztán hosszú szaft kell, hiszen nyakon kell majd küldeni a palkókat. Ezen a ponton belepattinthatunk némi zabpelyhet is, jobban összefogja majd az alkotmányt.

Mivel ezzel hosszú évekig bíbelődtem - ne legyen száraz, de túl vizes sem - kidolgoztam egy menekülőtervet.

Külön készítek álszaftot.
Ez szakftkockából, vízből és habarásból áll, melyhez a végén hozzáöntöm a pörköltből szükségszerűen leszűrt levet is.
Így már biztosan elég lesz, nem csak mutatóban lesz a cuccon, hanem igazi tocsogóssá varázsolhatjuk.:)

Szóval megvan az extra szaft, kész a pulykapaprikás, kész a Palkó.

Betöltési hadművelet!
Györgyi éppen nálunk bandázott a tevékenység közben így, mivel beleenni nem lehetett, inkább fotózott.

Alekoszosan mondanám:
 -Beszéljenek hát helyettem a képek!

Minekutána betöltöttük az összes tőtikét és felsorakoztattuk a tepsibe, szalajtsuk a sütőbe. A tepsit kiolajoztam, nem is túl vékonyan, mert így kellemes ropogós lesz az alja, juhéjj!
Sok időt nem tölt egyébként a sütőben, nem is igazán tudom, minek oda, de ha már muszáj, akkor ropogjon legalább...

Fennmaradó időnkben kimehetünk locsolni.

Most már minden megvan, sehol egy szomszéd, viszont  itt tekereg egy éhes férj, illetve jelen esetben még két éhes száj a férjen és a sajátomon kívül, úgyhogy terítsünk meg, vegyük ki a tápot a sütőből és együnk, együnk, együnk...

Igen! Tudom.
DE!
A petrezselymet írja még a szakácskönyv is ( asszem), ez KÖTELEZŐŐŐŐ a Húsos Pálra!
Úgyhogy egyetek, ne dumáljatok!

Csók

Túrós burek - Sós túró ÁÁÁÁ!!

Jónapot,jónapot!

No, ma felkérésre dolgozom, ezért álljon itt eme recept, melyet elsősorban szeretettel küldök az Aradi15 egykori három lakójának, akiből egy a Medve, a többiek nem adták hozzájárulásukat nevük megjelentetéséhez.:)

Természetesen mindenki másnak is szeretettel, főleg azoknak, akik össze tudják passzintani a túrót a sóval...
Nekem ez csak a szalonnáig és rá két kanál cukorig jutott, amit túrós csuszkának hívunk, és már az sem normális.
Tudom, a hangok is megmondták:)

Szóval, a táp semmi -eredetileg szerb nénikétől láttam utazásaim során  - típusú előéletet nem tartalmaz, viszont a Mackó annyira sokszor emlegette, hogy nem bírtam ellenállni a tsodálatos őzikeszemeknek - nekiszaladtam a zinternetnek és szokásomnak megfelelően elkészítettem belőle a saját verziómat.

Mivel a konyhában gyakran vendég a burek, komolyan gondolkom egy tejfeldolgozó kialakításán is, de az a baj, hogy a tehén ( akiből ugye lészen a termék) nem tud megfordulni a nappaliban a zongorától.
Így marad a kisbót, turbóbeszerezés.


Rizsa megvan, pedig nem is kell bele, jöjjön a lényeg...




Termékek felsorolása hogyaszongya:

- fél csomag réteslap ( Aldis réteslap a legfaszántosabb, több ezer réteslapot kipróbáltam már..)
- 25 dkg túró
- 0,5 dl tejföl
- 0,5 dl víz ( ásványvíz, 10 bubis)
- 1 tojat
- 1/2 ek. só ( ezzel igencsak csínján, kóstolgassad, mert nagyon becsapós)

Locsolkodáshoz:
kevés olaj, víz, só ( továbbra is óvatosan)

Elkészítése a terméknek:
Végtelenül bonyolult folyamat veszi most kezdetét.
Fent felsorolt hozzávalókat mind dolgozd összefele serényen.A réteslap és a locsolócucc most nem játszik!
A túrót előtte mondjuk törd át, például egy villa legyen ebben partner!

Ha minden megvan, elég hígnak tűnő csodát láthatsz, de nem félj, barátom! Nincs veszve semmi, teljesen normális ez.

A réteslapok lefektetését kezd meg egy olajozott formába, minden réteslap között használahtod a locsolóeszközt, sőt kell is. Kb. három lappal indul az osztás.

Mehet rá a túrós massza mondjuk fele, vagy harmada, megint lapozzunk, közé locsoljunk, egészen addig, míg el nem fogy a turbós elegy.

A tetejét réteslap zárja, locsolással.

A sütő előmelegített verzióban kerül használatra, 180 fokon kb. 30 perc egyszer, most vedd ki! A locsolósküblit remélem ez idő alatt elmostad, mert akkor szépen csinálhatsz újat.
Ebből már jól sejted, hogy megkenegetjük a tetejét jó bőven.
Újabb 30 percig bohóckodik a sütőben, végül kiengedjük.

Ha van kedved, még egy picit megkenheted, hogy ne legyen túl száraz a teteje és kicsit hülni hagyjuk. Össze fog esni, mert a hő hatására az ásványvíz emelte meg a sütőben,de Te sem gondolhattad komolyan, hogy akkora marad, na:)

Ez itt nem valami csodakonyha, kéremszépen:)

Szóval, lehűlt a kis aranyos, ezidőtájt már a férj is erősen közeli zónában mozog, úgyhogy elég egy kacsintás és már ott is ül az asztalnál.
Mivel a táp önmagában erre még nem képes, őt vidd az asztalhoz!

Szigorúan kefírrel javasolt a fogyasztása!!

A méretét tekintve egyébként a téglalap alakú formát használom, amit a fonott kalácshoz is. Ez két teljes étkezést biztosít életem medvéjének.


További megjegyzések szakértőmtől:
Szerinte jobb, mint az eredeti, mert az neki egy kicsit zsíros volt.
Nyilván a szerb néni nagyon csúfosan nézne most ezért, de kérlek ne mondjátok el neki!

Jó étvágyat hozzá!

Most már elárulom, hogy köztudottan a gyomrom nem tudja definiálni a sós-túrót, de egy-két harapásra jó nálam is ez a kaja, utána meg szépen befalok pár túrógombócot és minden rendben:)

Fonott kalács - végreeee

Helló-halló szevasztooook!

Boldogsággal tölt el ez a bejegyzés, mert végre sikerül feltennem ezt a gyönyörűséget.
Gyakran találom magam szemközt a problémával: a próbasütés tök jó, finom is, miegymás. Második alkalommal beélesítem a fotóapparátot és a gyakorlottak nyugalmával kezdem el a készítést.
Aztán a végén valami vicces, esetünkben például kalácsnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető vidámság mászik ki a sütőből.


Őszinte leszek ez kb. az ötödik sütése a terméknek.

Az idők során rájöttem arra, hogy a fényképező és a főztöm között komoly kapcsolat leledz. Mégpedig kifejezetten negatív irányban.
Amint meglátja a kelő tészta, vagy sűrűsödő krém a fényképezőgépet, abban a pillanatban összeesik, elfolyósodik, vagy állszakállt ragaszt, miegymás. A lehetőségek tárháza végtelen, belátom.

Tehát újabban suttyomban vagyok kénytelen dolgozni, különben sosem kaptok új bejegyzést.

Tegnapelőtt ügyes volt a tevékenységem, így mutatom is, hogy mit hoztam:)


Az eredeti recept forrása:
http://limarapeksege.blogspot.com/2009/04/foszlos-kalacs.html

Némiképp persze átdolgoztam a receptet azok számára, akiknél nem rohangál tyúk az udvaron számtalan tojást hullajtva maga után.( Bár Limara udvarát sem láttam még bevallom:)))
Tény, hogy az eredeti recept szerint nem csináltam meg, pedig biztos, hogy szuper, de gondolnom kell azokra a barátaimra is, akik azt mondják: Dáááhogy kell bele még egy tojás!
:))))

Szóval low cost foszlós cuccos jön máris a következő enter után...


Hozzávalók:
 - 2,5 dl habtejszín ( ez egy zseniális találmány, nyomába sem érhet a tejes verziónak - próbáltam párat régebben abból)
 - 1 egész tojat
 - 1 tojásfehérje
 -  csipet só
 - 2 csapott evőkanál cukor
 - 2 cs. vanilincukor
 - 1 cs. porélesztő
 - 50 dkg liszt

Tetejére kenéshez:
 - az árván maradt tojásfehérjének a sárgája egy löttyintés tejjel.


Minden hozzávalót delegálj be a kenyérsütőgépbe, és dagasztasd szépen,

de a kelesztés funkciót ne használd ki, inkább pattintsd át egy műanyag tálba, vagy tehetősebb olvasóimnak: kelesztőtálba:)) A műanyag edényt kicsit ki szoktam vékonyan olajozni, így egyben fog kijönni a kalácstészta és mosogatásbarát is.

Takard le konyharuhával és egy órát hagyd magára.
Ha olyan szomszédaitok vannak, mint nekem ( a drágák), akkor hívd fel őket, hogy 1 órán keresztül felfüggeszted a barátkozást, mert mindig ilyenkor jönnek be nagy slunggal, huzatostul, amit pedig rossz szemmel néz a tészta. Igen, bizony, ő egy kicsit önző, de kap majd hideget - meleget:)

Ha a kelesztés elkészül, oszd két részre a tésztát. Remekül lehet vele dolgozni, nem igényli az alálisztezést sem.


Két szép hosszú sodronyt kell készíteni, melyeket kereszt irányban helyezünk el.

Most jönne jól, ha mégis odafigyeltem volna anno a fősulin a geometriánál, mert nem fogom tudni leírni, hogy hosszú és fáradságos munkával hogyan sikerül végre összefonnom szalonképes módon.
A lényeg, hogy a keresztbetett csíkokat mindig keresztezed, egyszer egyik csík két lábát, egyszer a másikat. Ami az előbb felül hurkolt, az a következőnél alul fog. Igyekeztem egy sorozatképet prezentálni mellé, de nem tudom, hogy mennyire érthető.

Kérés esetén előszedem a medvét, hogy a legközelebbi alkotásnál kamerázzon, vagy tudom is én.
Egyszer még régebben találtam erről egy videót, de most sehol sem lelem.
Ha végül szétgyurmáztad a házat és eluntad magad, akkor csinálj egy sima hármasfonást, oszt jóvan.

Ezt követően egy karácsonykor vett, gyümölcskenyérhez szánt formába helyeztem kb. olyan óvatossággal,. mint amikor a bepelenkázott gyereknek húzod vissza a hátán a pólóját ( IIGEN, fogtam a fejét is!!), melyben előzőleg egy kis szilikonos sütőpapír helyezkedett el.

További fél óra kelesztés,

majd előmelegített sütőben kellene elvileg indítani, én viszont a fél óra végén teszem be, és akkor kapcsolom be a sütőt, így jött fel megfelelően. Mint amikor kinézel a kádból fekve, hogy ki a búbánat üvöltözik a tévében, hogy: Jerzy, vagy Béciii, Béciii, vagy Jerzyyyy jöjjenek a fantomképek, jöjjenek a fantomkééépek!!!!

Valószínűleg a kalácsot is érdekelte a párbaj vége:) És azóta mindig, mert eddig 100%-os sikerrel felmászik a peremre.

A szakmaiság kedvéért azonban előmelegített sütő kellene, mégpedig 180 fokos légkeveréses.
A kalácsot, hiába jönne kifelé 30 percig kell sütni, ebből a 15. percben átteszem alulsütésre, különben nagyon megégne a teteje.

Upsz, a sütés előtt kend meg a tojássárgájás  (de szépen hangzik) tejjel.

Namármost akkor kész is van.

Tessék, vegyetek!