Aranygalus és a sodó, amiért érdemes volt a menzára befizetni anno

Ha már koleszterinbarátkozunk, akkor a töltött káposzta után hadd szóljon!

Ez az a táp, ami miatt szerintem érdemes volt befizetni a sulikajáldába anno. Egy évben kb. háromszor adtak, naná hogy repeta sosem volt. Illetve volt akinek mégis. Kb. 9 éves koromban rájöttem, hogy ha megtanulom a konyhásnénik nevét, az nekem még jól jöhet. És lám! Valahogy mindig jutott az aranygaluskából újra, sőt! Másfél évig vega voltam 12 éves koromban, a Gizus (!) néni nekem mindig kiválogatta a tarhonyás húsból a husit!

Szóval gyermekeink nevelésébe mindenképp tegyük be ezt a fontos dolgot, melyet egyetlen nevelő és pszichoteraputa könyv sem ír: A koynhásnénik nevét mindig tanuld meg, fiam!! Egy életre jól jöhet! :)


Oké, azt hiszem a felkonf megint elégséges, csapassuk a lényeget!

Szükségesség:

 - 25 dkg liszt
 - 2,5 dkg margarin
 - 2,5 dkg élesztő ( naná, hogy nekem porélesztő és 1 teljes, majd morzsolgatom, nem?)
 - 2,5 dkg porcukor ( kb. másfél evőkanálnak felel meg)
 - 1 tojat
 - 1,3 dl tej
 - 3 csipet show
 - 1 citrom reszelt héja ( lassan már nincs héjas citromom a hűtőben)

  Tetejére:
 - 10 dkg darált dió
 - 10 dkg porcukor
 - olvasztott vaj ( nincs mértékegység, attól függ mennyit játszol rá, de azért ne sajnáld)

Ezen felül még tettem egy kis durvára vágott vörös diót a tetejére, ez a 10 dekán felül. Nem, nem!  Nem vagyok Nigella, sem Jamie, de ez most tényleg volt a polcon. Kizárólag azért, mert a mustohámtól kaptam tavaly egy kisebb mennyiséget, nekik ez terem otthon. De az elvek, azok elvek maradtak, továbbra sincs lecsomagolt és fagyasztott tojásfehérjém, illetve nincs egy kis maradék gyömbér-reszelékem a vasárnapi ebédről)

( Egyszer néztem a tv-ben megint valami jó kis főzőműsort - gondolom, megint fogyókúráztam - és mondták, hogy a reklám után egy jó kis diós pitét mutatnak. Be is gerjedtem: végre! Dió az nekem is van! Erre a reklám után azzal indít: kell 25 dkg pekándió - megharagudtam, mint az állat, 2 hétig nem kapcsoltam be a tévét! )


Most, hogy ennyit dumáltam (mikor nem), a hozzávalók lassan szobahőmérsékletűvé váltak, úgyhogy szaladjunk is tovább.


A tejet mikróban hőmérséklet növekedésre bírjuk, a margarint is belazíthatjuk ilyetén módon.

Jó kis kelt tésztát gyúrunk, és a képen látható módon szuperkelesztési eljárásban részesítjük.

Egy kenyérsütős könyvben olvastam ( kölcsönben van nálam, ígérem visszaviszem Dána! :)), hogy az optimális kelesztés kb. 35-40 fokon történik. Ezért a sütőt 50-re lököm, és nyitva hagyom kicsit az ajtót. Huzatmentes legyen a helyszín, amíg ébredezik. Természetesen D. férje mindig ilyenkor toppan be valamiért, ezért a mai galus is pórul járt kicsit, de mi már így szerettük meg. Mármint a galust:))) Na jó, a szomszédot is:)))

Szóval a kisaranyos keleget serényen, simán szoktam hagyni 1 órát, de úgyis látod, mikor mászna kifelé a bödönből.

Addig lehet takarítani, vagy szenvedni a ténytől, hogy takarítani kéne. Esetleg neki lehet futni a vaníliasodónak.

Jelzem, az interneten erről is többszáz különböző recept született, mind az igazi.
Az enyém nem az igazi, mert nem kapok egy nyamvadt vaníliarudat sehol, viszont eszegetjük serényen ezt a verziót. Mint kiderült K. úr nem kedveli a vaníliasodót, mert neki túl édes, szerinte az aranygé enélkül sokkal finomabb. Hát konkrétan a tarkómig húztam fel a szemöldököm, heeeeeeee??

Azért egy picit belekóstolt az enyémbe, ahol természetesen a galuska vidáman úszkált a tengernyi sodóban. Nagyjából 13 másodperc múlva lapátolta a sodót a sajátjára is.
Szóval teszek rá, hogy melyik az igazi sodó, ez marha jó, faljuk befele, ámen.

Vaníliasodó összetevők: ( ehhez a galuska mennyiséghez számítva)

 - 4 dl tej
 - 2 tojás sárgábbik fele
 - 2,5 dkg cukor
 - 2 dkg liszt
 - 1 cs. vanilicukor
 - 1 lafatnyi vaj ( tényleg csak egy pici kell)

Aszongya:
A tojássárgáját kb. fél deci tejjel ( azért ne mérd ki stampedlivel, a jó életbe), a cukorral, a liszttel elkeverjük.

A többi tejet a vaníliáscukorral felforraljuk. Nagyon speciálisan finom lett, valószínűleg azért, mert az eredetileg kis tejforralómat évek óta borforralónak használom...
A felforralt tejet ne idegeld tovább, add a tojássárgás cucchoz, mert őt is érdekli a forraltbor utóhatás.

Vissza a tűzhelyre, folytonos kevergetés mellett várd meg, míg teljes egyetértésben sűrűsödni nem kezd. Akkor rámold le a tűzhelyről és tedd bele a lafat vajat. Keverés.

Bizony, itt a titok ettől lesz szép selymes.
A tojásfehérjéket 1 csipet cukorral kemény habbá verést követően óvatosan forgasd bele a selymeskébe.

Ez adja meg a komolyságát a dolognak.
Most tedd félre, hadd hűljön...



Nézz be a kelesztőbe a konyharuha alá, s nyugodtan konstatálhatod, hogy még egy cigi éppen belefér. Esetleg egy X-faktor is, ha nagyon nem akar kelni:)


Jó, megnéztünk minden fontos műsort, most már a Visszatérés a konyhába című folytatásos teleregényre koncentráljunk.Persze megint csak ideig-óráig.

A kelt tésztát lisztezett deszkán kb. fél cm vastagra kinyújtjuk, pogácsa szaggatóval félhold alakúra formázzuk.

A holdakat kivajazott tepsibe ( jelen esetben a kék lavór színű, 26 centis szilikon formába) pattintsuk félig szorosan.

Ha megvan az alap, lelkesen barmoljuk szét a konyhát egy kis vajcsöpögtetéssel, majd fejeljük meg a cukros dió szórásával. ( Ugye ledaráltad a diót???)

Megint a vaj atomjai csapódnak szét a konyhában, majd kezdődik előlröl. A műveletet addig folytatjuk ebben a sorrendben, míg a végén rátehetjük a nagyon gizdának tűnő vágott diót, mely vörös. Persze a sima is jó lesz, nah.:) Még egy fél órácskát tedd a sütő közelébe.

Előmelegített sütőben 170 fokon 25-30 perc. Légkeverésesben 160 fok is elég.
Tsodálatosan barna lesz a teteje.

A szilikonlapot is mindig kivajazom ilyen esetben, nem azért mert nem bízom benne, hanem azért, mert így ropogós lesz az alja.


Ha megsült akkor már csak a tálalás van hátra, és önts rá temérdek sodót, kezitcsókolom Gizus néni!

Télköszöntő étek a koleszterin tiszteletére

Csókolom!

A mai tápot friss disznóvágás utáni pulyka darált húsból hoztam össze, lévén a koleszterinszint és a héten esedékes kontroll-labor jegyében tengődünk.

Természetesen eddig is és ezután is a kecses pulykaállat beköltözött hozzánk, malackát pedig kivágtuk a frigóból, mert nem barátkozik a férjem májával.

Kíváncsian vártuk az eredményét a töltött káposztának, mert azé' pulykából nagy merészség ez, de bátran mondhatom, hatalmas kő zúdult le, mert teljesen vállalható.
A lényeg a kajában, amitől igazi Audrey lett volna, nos az kifelejtődött, de mivel nem látja senki, mondhatnám hogy benne van.
De nincs:)


A dózist tekintve ez egy 3 napos kaja ( 2 főre) lett, finomságát illetően esélye sem volt a fagyasztásra.

Kellékek:
 - 40 dkg darált hús ( a képen véletlenül még az aznap ledarált 1,2 kg mennyiségű látszik, ne zavarjon meg senkit)
 - 1,8 dl rizs
 - 1 tojat
 - füstölt cuccok pl. kolbász, tarja, miegymás ( nálunk 3 vastagabb karika kolbi és 3 sarok füstölt tarja figyelt be az üstbe, majd később a férj tányérjába stikában. Onnan mondjuk szigorú arckifejezéssel kivettem...)
 - 1 nagy fej hagyma ( nálunk senki sem nagyfejű így 2 kisebbel oldottam meg, de sokat gondolkoztam rajta)
 - só, bors, pirospaprika
 - lafatnyi vegeta
 - fokhagymapor ( a poros fokhagyma nem ugyanaz!)
 - tetszőleges mennyiségű káposztalevél, jelen esetben: 6 nagyobb, amit elfeleztem.
 - 80 dkg savanyúkáposzta
 - tejföl, friss kenyér ( evészethez)

Töltsünk káposztát:

Elsőként a rizspárolást nevezném meg, mint feladatot. Ugyanannyi vízzel és kis vegetával tedd fel főni. Mivel a rizsnél semmi sem egyértelmű, mert a rizs nem játék: forrald fel a vízzel, majd rámold le a tűzhelyről, és ő már magában elvégzi a saját szivatását) Utána hagyd hülni, különben a töltésnél leég a pihe a kacsódról! A rizs csak félig kész, a teljes állapotát majd a hosszú üldögélés alatt szerzi meg.

Hagymadinsztelés ( háziasszonyoknak) illetve hagymapirítás ( szakácsoknak), mindezt egy pici szalonnával. Elméletileg kolozsvári szalonna a tuti, de nálunk mangalica szalonna lett volna, ha kaptam volna. Az nem bántja a koleszterint ugyanis -- intelligens állat a mangalica.
Ebből a hagymásszalonnás cuccból 2-3 evőkanálnyit tegyünk a töltelékhez is.

Töltelék:
 - hagymás cucc
 - darált husi
 - rizs
 - tojás
 - só, bors, pirospaprika, fokhagymapor
 - a kimaradt titkos alkotóelem: zabpehely ( kb. 5 dkg)

Káposztás teendők:
A káposztát érdemes kiöblíteni, hogy ne legyen durván savanyú. ( Persze ha durván savanyún szereted, akkor ne vitatkozz velem, hagyd úgy, oszt jóvan.)

A kicsavart levét érdemes félretenni teljes elkészülésig, mert előfordulhat, hogy savanyítani kell az ízén és ha nem teszed félre akkor aztán nézegethetsz:))

A káposztát apróra vágni, így könnyebben kezelhetővé válik, balzsamot azért nem kér, és a hajszárítót se húzkodd elő.

A lábosban megmaradt hagymás szalonnához pirospaprika társul és egy kis só. Ebből nem kell sok, mert a füstölt cuccoktól megkapják a magukét.. Bele a káposzta és 1 pohár víz. Összekeverés, slussz.


Töltés:
( vedd le az aksiról...)
Az elkészült tölteléket és a káposztaleveleket húzd közelebb. A nagy levelek vastag torzsáját úgy szoktam levágni, hogy félbehajtom és kivágom a közepét, így zsenge levélkék lesznek.

A levélke aljába kis tölteléket halmozok, felcsavarom, mint a szőnyeget és a végén begyűrkézem a széleket.
Ha elfogyott a levélke, akkor kezdjük el az összeállítást, a végén pedig gombóckodunk.

Összeállítás:
Sorrend: káposzta, füstölt hús egy része, káposzta megint, töltött levélkék, MOST jön a gombóc. ( A megmaradt töltike gombóccá formálódik ügyes kezedben és rátevődik a halomra.) Még egy kis füstölt cucc, végül káposzta és felönteni vízzel, hogy ellepje.

Ez egy óvatos tevékenység, érdemes nem a gombócka fölött csinálni, mert szegény agyonverődik.
Részemről kerestem helyes kis lyukakat és ott kreatívkodtam be a vizet. ( És csak azért vagyok ilyen marha okos, mert tavaly szétvertem egy gombócot, mikor először csináltam.)

Szóval együtt a lényeg, felhevíteni forrásig, utána lassú tűzön kb. 1,5 órát, de amennyi időd van, annyit hagyhatod.
Ami még fontos, álmomban sem gondoltam volna, de a szűk keresztmetszet a káposzta, azt kell kóstolgatni, mert az fő meg a legvégén.

Na, szerintem túlbeszéltem:)
Kaptam segítséget a ház urától, néhány fénykép őt dícséri. Nem lesz nehéz rájönni, melyek azok, mert mindkét kezem a képen van:))

Köszöntünk tél!!

Ez a tél remélem sok újdonságot tartogat!! :)
Mondjuk ebbe a töltött kápi már nem tartozik, szerencsére évszázadosan megállta a helyét. Egyébként 1695-ben jegyezték le először legalábbis magyarul, mert elvileg török eredetű...

Ancsi-féle cukkinis cuccos

Hogyismondjam csak... Loptam a receptet, de kaptam engedélyt rá. Legalábbis bólintott:)))

Feltételei szerint csak akkor, ha felteszem ide, és képeket is csatolok.
Cserkészbecsszóóóó!


Egyébiránt fogalmam sincs, hogy így néz-e ki, vagy kicsitsenem, de mindegy. Ha nem hasonlít, akkor ez már Audrey féle, oszt jóvan.
Végső soron így lesz minden egyébként ismert kajából felismerhetetlen verzió és megkapja az Audrey előnevet.
Én megmondtam kérem szépen már az elején, hogy a főzésnek minden szakmaiságán híján vagyok:)




Hozzávalók: ( legalábbis aszonták')
 - 2 fej vöröshagyma
 - 2 közepes cukkini
 - 50 dkg darált hús ( nálunk pulyka )
 - 5 dkg zabpehely ( ennek mennyiségét szívem szerint legalább a duplájára emelném - a végén erről még társalgok kicsit)
 - só, fehér bors
 - 2 kávéskanál pirospaprika
 - majoranna lafatnyi
 - tejföl ízlés szerint
 - reszelt sajt
 - kevés olaj

Jól látható, hogy nemcsak jómagam vagyok hadilábon a mértékegységekkel, itt sem sok adatot kaptam. Milyen jó, hogy én is ráérzésre főzök, így aztán megoldom valahogy.
Legfeljebb, ha nem túl jó az íze, ráfogom az eredeti receptre:)))

Tegyük össze imígyen:

A hagymát kis olajon megdinszteljük. ( utóbb megtudtam a szomszédomtól, aki szakács - hogy nem létezik ilyen szó: dinsztelés. Ezt a szakácsiskolákban nem használják, kizárólag a háziasszonyok. Viszont ebből megtudtam, hogy háziasszony vagyok, és ez büszkeséggel tölt el:))
A dinsztelt ( naná ezek után:)) hagymára rácsapatjuk a husit, kicsit pirítgatjuk, majd pirospaprika, majoranna, bors, s só. Húzzuk fel 1 dl vízzel! De nagyon! :)Lefedés, kis lángon rotyogás ajánlott a számára.

Amíg ezen a hős elidőzik, addig a cukkinikarikákat pár csepp olajon teflonserpenyőben megpirítjuk. Mindkét oldalát kell nézni, pedig ez nem érem. (Á, ez szerintem is xar volt)

Kivajazott vagy Audrey módra lustán olajjal kikent jénaiba a következő sorrendet állítsuk fel:
Cukkini, zabpehely, husi fele, tejföl, cukkini, maradék husi, tejföl, maradék cukkini, reszelt sajt.

A zabpehely problémám: nekünk nagyon ízlett ez a táp, de túl sok volt a husi és hiányzott a rizs ( a rossz beidegződések), ehhez képest a zabpehely kevés, tehát a következőben emeljük a tétet.

A receptes füzetembe a következő megjegyzést írtam szó szerint:
"Kislányon, míg a sajt megpirul"

Szóval, melegítsd elő a sütőt és hozz egy kislányt, míg a sajt megpirul:))
 

Itt jegyezném meg, hogy az a bizonyos reklámszlogen: "...mert hülye azért nem vagyok!" - nos rám nem igaz.:)

De hát ezt tudtátok!

 És végül, de nem utolsósorban:

Köszönjük a receptet Ancsifiam!!!!

Paradicsomos -mozzarellás omlett - szigorúan múlt időben

Nos, tudom.  A recept valahogy nem zsemlegyanús, jól érzitek!

Mióta Andus elárulta, hogy a szottyos anyagú tésztából lesz jó zsemle, azóta képtelen vagyok normális formát prezentálni.
Emellett tegnap a fényképezéstől annyira lámpalázas lett a zsemle, hogy derékra hízott, nem magasságra.

Ha esetleg valaki agyaggalamblövésben hobbisportol szóljon, van néhány speciális korongom a számára...



Sebaj, jöjjön ez a redzseli finomság főként a rántotta-kedvelőknek. ( Jómagam nem sorolódom ebbe a kategóriába, de ettől még szerelemtől elhomályosult szemmel készítem az informatikutyusnak)


Cucclista: átlag 1 főre
 - Paraicsom 1-2 ( lehetőleg keményebb, feszesebb fitness pari legyen)
 - kb. 10 dkg mozzarella ( a képen füstölt pizzamozzarella van, még jó, hogy ez nem a szerencsekerék, elfogyott volna az összes z betű:))
 - só, bors, petrezselyem ( és IGEN!!)
 - 3 tojás
 - kb. 5 dkg tejszín
 - kb. 5 dkg vaj, vagy margarin

Hozzáfogás:

A tojásokat a tejszínnel, sóval, borssal és a petrezselyemmel dolgozzuk össze. A petrezselyem sajnálatos módon még nem elegendő mennyiség a régi szép időkhöz képest, így kénytelen voltam szárított petrezselyem betoldásával megoldani a feladatot.

A palacsintasütőt kivajazom a margarinnal ( kicsit rendhagyó a szóhasználat) és belezuttyantom a tojásos cumót.
Kicsit rázogatva sülésre bírom.

A másik két kezemmel:) felszeletelem a mozzarellát 1 cm-es vagstagságú karikákra, és a paradicsomot pedig cikkekre.

Ha megsült javarészt a rántotta, akkor mindezen csodákat szépen rápakolom és fedő alatt még kap 3-4 perc gondolkodási időt, lassú tűzön.

Utólagos tapasztalatom szerint megoldható a minimális kozmáció elkerülése, ha a alul szépen süldögélő rántottát átrántom a másik felére is. Természetesen a feldíszítés előtt!
Persze utólag már mindenki okos:))))

Gondolatmenetem végére elkészült a mű, számítástechnológus mester befalta szépen :)