Albert kexes süti

Verának, Huginak és a többieknek szeretettel...


Ez egy nagyon egyszerű, ámbár tisztaságmániás asszonyoknak nem való sütemény. Itt aztán kell trutyizni, és a kinézete sem mindig emlékeztet arra, amivé a végén válik.

Viszont könnyű nyári grillezéshez, vagy karácsonyi asztalhoz is passzol, mutatós és persze finom.


Gyerekkoromban ettem ilyet, tesóm egyik aktuális barátnője készítette, és lelkesen le is írta a receptet nekem. Persze ő sem számított rá, hogy életem során további 14-15 alkalommal még költözködni fogok, és emellett nem vagyok nagyon híres a precíz rendszeretetemről sem. No jó, azért van, amit régről őrzök és még a főzéssel is kapcsolatos, megmutatom majd azt is, ha eljön a bejegyzés ideje.
Nyugi mindenkinek, nem egy 14 éve készült piskótát őrizgetek:)


No, megint mindenről csacsogok itt, csak a lényegről nem, pedig úgy érzem van, aki már tűkön ül.
Akkor jöjjön a kex!

Mindenképpen tedd bele:

- 25 dkg Rama ( margarin, amit már csak egyszerűen Rama-nak hívunk, pedig ezért is kérhetnék némi jutalékot..)
- 20 dkg porcukor
- 2 evőkanál kakaópor ( sima, nem ízesített )
- 1/2 dl feketekávé ( a másik felest idd meg nyugodtan, úgyis terjeng a finom kávéillat, ha már főztél)
- 2 csomag csokis pudingpor ( főzős)
- 2 csomag Albert keksz ( a nagyobb csomagból)
- 1/2 l tej



Tevékenység nyomonkövetése:

A száraz holmit tessék szíves lenni összeboronálni egy fazékban. Vagy lábos. Vagy akármi, lényeg, hogy majd megy a tűzre, de még nem most! :)
A szárazok alatt értem: pudingpor, kakaó, porcukor.
A margarint felolvasztva hozzáadjuk a kávéhoz és a tejhez. ( Ez külön kübliben készül, hogy jobban keveredjenek a dolgok. Amikor elegy megkeveredett, teheted a száraz keverékhez lassanként. Csomómentesen kevergetni, így szép sötétbarna egyenszínű barátság alakul ki közöttük.
Ha eddig eljutottunk, akkor jön a tűzhely, mehet is fel a hevítés. Folyamatosan kevergetni kell, mert egyszer-csak HOPP! már be is sűrűsödik. Ha nem sietsz nagyon más dolgaid is lévén, akkor ne magas lángon keverd, mert le fog égni.( A tejnek van egy ilyen szemtelen tulajdonsága, hát még ha pudingporral érintkezik...)





Szóval elkészült a barna pudingos massza. Ki kell várni, míg kihűl. Ez eltart egy ideig, én meg szoktam kevergetni, hogy gyorsabban menjen, viszont ettől elveszti egy időre a szép sima állagát. Karácsonykor nem bírtam magammal, és nekiálltam, szétégette a kezem, szóval tessék óvatosan közelíteni, a puding nem játék!

Vegyük úgy, hogy kihűlt.
A kexeket szépen meg kell kenni egyik oldalán és hozzáragasztani a másik kexhez.Így haladunk szépen sorba.
Ajánlott fekve pakolni a kekszeket, mert állva eldől. Mármint a kexek feküdjenek, nem mi! :)

Amikor kész van, és minden elfogyott, akkor egy kicsit össze kell nyomni a tornyot, így az oldalán kijön egy kevés puding. Ezt művészi mozdulatokkal szétkulimászoljuk a tornyon. Ez azért kell, mert egyrészt kiélhetjük rég elfeledett óvodás mókáinkat, másrészt az oldalán is meg kell puhulnia a keksznek.

Amint sikerült mindenhova juttani a pudingból, egy kis alufóliába csavarjuk, északára hagyjuk, mert ezalatt beszívja a nedvesség egy részét és puha lesz a kex.

Másnap megörvendeztetjük vele az érkező vendégeket, akik tényleg örülnek, és cserébe például túrós, vagy káposztás sütit hoznak, vagy egyszerűen szomorúan néznek, amikor elfogy. Mert elfogy. Mindig.

Jajajj, a lényeg. ferdén tessék vágni. Ha már fekete, akkor vágjuk ferdén, így lesz nemzetközi a sütike.:)

Szerintem babás olvasóim is próbálkozhatnak, valószínűleg a gyerekek is élvezni fogják a csokipudingos kulimászolást. Viszont nekik a hozzávalók listája bővül egy tekercs tapétával...