A mai bejegyzésból hiányoznak a sorozatképek, mert most vendégségben jártam.
Lementem a vidéki fővárosba Rigácsanyuhoz, ahol is vártak engem sok széppel-jóval, finomsággal.
Ezúton köszönöm szépen a szíveslátást Tinkának, Kati néninek, Zsuzsinak és a többieknek, természetesen magának Rigácsanyunak is, nagyon jól éreztem magam.
A hazafelé vezető út azonban egy kicsit sem volt gondtalan, háromszor kellett leállnom az út szélén, olyan eső tombolt a Dunántúlon.
Azért megyek máskor is, millió pusszantás az ottaniaknak!
2010. szeptember 4., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
A családi petrezselyem?
Hm?
:)
nekem is ez tűnt fel...Rigácsanyu hangember :)
Hát ez az! Nem adott az boszorkány,csak a szája nagy nekijjjje:)
És a fánkban sem volt....
Megjegyzés küldése