2011. május 16., hétfő

Túrós burek - Sós túró ÁÁÁÁ!!

Jónapot,jónapot!

No, ma felkérésre dolgozom, ezért álljon itt eme recept, melyet elsősorban szeretettel küldök az Aradi15 egykori három lakójának, akiből egy a Medve, a többiek nem adták hozzájárulásukat nevük megjelentetéséhez.:)

Természetesen mindenki másnak is szeretettel, főleg azoknak, akik össze tudják passzintani a túrót a sóval...
Nekem ez csak a szalonnáig és rá két kanál cukorig jutott, amit túrós csuszkának hívunk, és már az sem normális.
Tudom, a hangok is megmondták:)

Szóval, a táp semmi -eredetileg szerb nénikétől láttam utazásaim során  - típusú előéletet nem tartalmaz, viszont a Mackó annyira sokszor emlegette, hogy nem bírtam ellenállni a tsodálatos őzikeszemeknek - nekiszaladtam a zinternetnek és szokásomnak megfelelően elkészítettem belőle a saját verziómat.

Mivel a konyhában gyakran vendég a burek, komolyan gondolkom egy tejfeldolgozó kialakításán is, de az a baj, hogy a tehén ( akiből ugye lészen a termék) nem tud megfordulni a nappaliban a zongorától.
Így marad a kisbót, turbóbeszerezés.


Rizsa megvan, pedig nem is kell bele, jöjjön a lényeg...




Termékek felsorolása hogyaszongya:

- fél csomag réteslap ( Aldis réteslap a legfaszántosabb, több ezer réteslapot kipróbáltam már..)
- 25 dkg túró
- 0,5 dl tejföl
- 0,5 dl víz ( ásványvíz, 10 bubis)
- 1 tojat
- 1/2 ek. só ( ezzel igencsak csínján, kóstolgassad, mert nagyon becsapós)


Locsolkodáshoz:
kevés olaj, víz, só ( továbbra is óvatosan)




Elkészítése a terméknek:
Végtelenül bonyolult folyamat veszi most kezdetét.
Fent felsorolt hozzávalókat mind dolgozd összefele serényen.A réteslap és a locsolócucc most nem játszik!
A túrót előtte mondjuk törd át, például egy villa legyen ebben partner!


Ha minden megvan, elég hígnak tűnő csodát láthatsz, de nem félj, barátom! Nincs veszve semmi, teljesen normális ez.


A réteslapok lefektetését kezd meg egy olajozott formába, minden réteslap között használahtod a locsolóeszközt, sőt kell is. Kb. három lappal indul az osztás.
Mehet rá a túrós massza mondjuk fele, vagy harmada, megint lapozzunk, közé locsoljunk, egészen addig, míg el nem fogy a turbós elegy.




A tetejét réteslap zárja, locsolással.


A sütő előmelegített verzióban kerül használatra, 180 fokon kb. 30 perc egyszer, most vedd ki! A locsolósküblit remélem ez idő alatt elmostad, mert akkor szépen csinálhatsz újat.
Ebből már jól sejted, hogy megkenegetjük a tetejét jó bőven.
Újabb 30 percig bohóckodik a sütőben, végül kiengedjük.

Ha van kedved, még egy picit megkenheted, hogy ne legyen túl száraz a teteje és kicsit hülni hagyjuk. Össze fog esni, mert a hő hatására az ásványvíz emelte meg a sütőben,de Te sem gondolhattad komolyan, hogy akkora marad, na:)

Ez itt nem valami csodakonyha, kéremszépen:)

Szóval, lehűlt a kis aranyos, ezidőtájt már a férj is erősen közeli zónában mozog, úgyhogy elég egy kacsintás és már ott is ül az asztalnál.
Mivel a táp önmagában erre még nem képes, őt vidd az asztalhoz!

Szigorúan kefírrel javasolt a fogyasztása!!

A méretét tekintve egyébként a téglalap alakú formát használom, amit a fonott kalácshoz is. Ez két teljes étkezést biztosít életem medvéjének.


További megjegyzések szakértőmtől:
Szerinte jobb, mint az eredeti, mert az neki egy kicsit zsíros volt.
Nyilván a szerb néni nagyon csúfosan nézne most ezért, de kérlek ne mondjátok el neki!

Jó étvágyat hozzá!


Most már elárulom, hogy köztudottan a gyomrom nem tudja definiálni a sós-túrót, de egy-két harapásra jó nálam is ez a kaja, utána meg szépen befalok pár túrógombócot és minden rendben:)

2 megjegyzés:

Györgyi írta...

Ha a Luli-féle carbonara = "Caramba", akkor ez legyen "Turek" :)))

Juliann írta...

Ott a pont!! :)