Bélszínérmék fehérboros erdei gombával - névnapi ajánlat

Úgy vélem, a pácolt bélszín már eleget ült itt a blogon folytatás nélkül, tehát jöjjön a java!

Szóval egy vidám névnapi ajándékot kaptam, igazi testreszabott feladat. Az én drága férjem eszelte ki.
Együtt főztünk!
Ő, én és egy 2007-es születésű pajtásunk ( kép mellékelve). Na, a pajtás annyiban segített, hogy nem sokat feszengtünk főzés közben: vajon jól csináljuk-e. Adta alánk a lovat szépen:)

Nagy buli volt, mindketten úgy döntöttünk, ilyenből még többet is csinálunk. De ez már a személyes szféra, s mivel ez nem az a blog, így merüljünk el inkább eme királyi étek elkészítésének titkaiban.


Első körben nyiss egy üveg jóféle bort, mert egy bélszín főzésének/sütésének meg kell adni a módját!
Ezt követően a bélszínt kihúztuk a pácból.
Majd a listám alapján felolvastam a hozzávalókat, melyet a ház ura szépen rendezett összefele egy kellemes kis fotózásra.

Hozzávalók:

- 1 salottahagyma ( megállapodtunk: 1 kisebb vöröshagyma és két szál újhagymában) - apróra vágva
- 1 fokhagyma - apróra vágva
- olivaolaj
- 10 dkg erdei gomba ( onnan tudod, hogy vadászkalapja van) - szegfűgombát tudtunk beszerezni a váci piacon, a vargánya 7 helyen sem található meg Budapest és Vác között.
- fehérbor ( a recept nem ír mennyiséget, mi 1,5 dl-t használtunk)
- petrezselyem ( tényleg kell, na!:))
- 4 evőkanál tejszín ( természetesen főző, nem hab)
- 1 tojás sárgája ( a tv-ben láttam, hogy Nigella lefagyasztja a tojásfehérjéket, amit nem használ el, van valakinek tapasztalata e téren? Én teljesen elhűltem, mikor láttam)
- fél kg bélszín
- reszelt parmezán ( ezt sem sikerült beszerezni, ezért vegyes reszelt Formaggi sajtot használtunk, hasonló a parmezánhoz, csak tunningolják szerintem trappistával, egy idő után az is büdös úgyis:))
- só, bors

Lássunk is hozzá, mert a kis vörös barátunk csúszik közben szépen le a torkon...

A három hagyma kombinációja nagyon finom illatot varázsolt már a kezdeteknél, amikoris a dinsztelésükre került sor. Mindezt kevés olivaolajon futtatta meg az én drágám. Kb. 5 percig. Ezt követően bővítjük 2 evőkanállal az olivaolaj mennyiségét, mert nem érzi magát egyensúlyban 3 féle hagyma és az épp rádobált erdei gomba mellett. Így további 7 percig pirítjuk. Vicces, hogy a recept ilyeneket megad, mint perc. Nálunk semmi sem stimmelt percben, de legalább lehet viszonyítani. Ez a pirítás is vicces dolog. Amint a gombát rádobáltuk, máris beigazolódott a múltkori nagy igazság amire rájöttem. Tudniillik a gomba egy instant fogalom, ami valójában azt jelenti: gomba vízzel.
Tehát rádobálás, majd ezt követően a 13. másodpercben máris vizet ereszt a huncut, így aztán lepény a talpán, aki ezt megpirítja. Mindegy, mi kortyoltunk egy újat, és megállapodtunk: nekünk jó lesz így. A 7 percet kivártuk, utána felöntöttük a fehérborral. ÚÚÚÚúúúúú, azt az illatot! Ezt folyamatosan kevergetni kell rotyogtatva ( itt kicsit belemerültünk a konyhai rotyogtatás mibenlétébe, de ennél is dűlőre jutottunk, a mi gombánk bizony rotyog, oszt kész.) Addig rotyogjon kérem szépen, míg besűrűsödik. Mert be fog!





Ekkor le a tűzről, mehet bele a tejszín, melyet előzőleg a tojás sárgábbik felével már elegyítettünk. ÉS! Most megy bele a petrezselyem is apró formájában. Tehát, kedves olvasóim: határtalan boldogsággal tölt el, hogy van ez a recept és feketén-fehéren követeli tőlem a petrezselymet! Meg is adtam neki, naná:)

Most, hogy ez megvan, jöhet a lényeg.
A bélszínt elvileg 4 centis vastagságú érmékre kell vágni. Mivel ketten vagyunk, így megállapodtunk a kettővel jól osztható 5 érmében:)
A karikákat beolajoztam, borsoztam és sóztam - most már lehet. Természetesen mindezt azon a felén, ahol a pác tegnap nem fért hozzá.
Eközben K. úr lelkesen fotózott, kereste a megfelelő szöget, nézetet, és sokkal szebb képeket csinált, mint én.
Ha egyszer úgy adódik, és magas nézettséget produkál a blog, felveszem őt főfényképészeti főtechnikusnak is.
Az egyetlen baj az, hogy biztosan kikezdenék a főtechnikus úrral, mert nagyon jóvágású :)

Na, eltértem a tárgytól. Ennek a bor az oka:)
Szóval, érmék felkészültek egy nagy konyhai fröcskölésre, melyet egy nagy serpenyőben mutattak be. Mindkét felét kevés olivaolajon 2-3 percig sütöttük, ettől lett szép drapp beütésű a konyhafalam - mivel csempém még mindig nincs, viszont vidám a fal és egyedi.



Míg újra elméláztam a csempén, és hogy milyen szép lenne, és milyen színű lenne - közben férj újratölt - addig megpirultak az érmék. Ezt követően tepsibe ülnek - feltétlen mindent össze kell maszatolniuk - és rákerül a gombás, fehérboros, tejszínes massza. Reszelt parmezán teszi kerekké a történetet, és bemegy a sütőbe. 200 fokon ( előmelegítve) 5 perc alatt készre sül.

Elárulok egy titkot. Az elkészült bélszínt a tálalás és fotózás után visszatettük további pár percre, mert erősen angolos lett ( ennyit a percekről). Utána viszont nagyon finom volt.

A köret: házi krumplikrokett.

Kívánok hozzá nagyon jó étvágyat és köszönöm szépen a férjemnek ezt a szuper programot!