A recept eredeti neve a jól csengő Spagetti Carbonara, de itt sem a név, sem a recept nem stimmel már.
Minden evészet után kitaláltuk, hogy még mi kellene bele, így szépen megalkotódott a Carramba! Hangulatát tekintve igen vidám, és ehhez az étekhez Hölgyeim és Uraim kötelező egy pohár finom száraz vörösbor elkortyolása. Valószínűleg az igazi borszakértők felhúznák a jobb szemöldöküket, mert fogadni mernék, hogy egy tejszínes tésztához fehér bor dukál, de ők még nem jártak a mi konyhánkban.
Kedves férjem elvitt pár éve néhány nagyon jó kis borvacsorára, azóta a fejemből nem lehet kiverni a testes, bátor, finom vörösborokat.
No, viszont sem a mai bejegyzés, sem az életem nem a borról szól ( no jó, azért szorítottunk neki egy kis helyet), ezért belevágok a táp taglalásába inkább.
Tészta:
Végy egy csomag spagettitésztát és főzd meg! Erre számtalan tuti megoldás létezik, a miénk is egy nagyon bevált módszer. Hívom a férjet, hogy legyen szíves tésztát főzni. :) Ez ugyanis az a tevékenység, amit én nagyon nem szeretek. Amíg ő elserénykedik a tésznyával, addig el is lehet készíteni a szószt.
- 10 szelet füstölt tarja ( csíkokra vágva)
- 1 tojás sárgája
- 1 evőkanál liszt
- 2 dl főzőtejszín
- kb. 50 dkg gomba ( apróra vágva )
- só NEM!!! ( a füstölt tarja épp eléggé sós, ezért, ha nem akarod kimeríteni a városod vízkészletét, sírva kérlek: ne tegyél bele)
- szerecsendió 1 lafatnyi ( már ismeretes a mértékegység)
- bors - szintén lafatos mennyiség
- 1 vöröshagyma ( apró kockára vágva)
-egy kevés olaj a hagyma dinszteléséhez
A szószt a hagyma dinsztelésével illik kezdeni, ezt követően rápirítok a tarjára és ezért dühből beszalad a lábosba. A gomba bátor és hős, utánaugrik, de előbb megvárja, míg a tarja belepirul a hagymás csatába.
A gomba rájött, hogy a csatát elbukta, így kínjában levet ereszt, ami jól jön, hogy ne égjen le az egész bagázs a lassan elkészülő spagettitészta előtt.
Ahhoz, hogy ebben teljesen biztos legyek, le is húzom a tűzről, és beleteszem a tojássárgával elkevert tejszínt, hogy szép simogatós szósz legyen ebből a káoszból. Kicsit be is sűrűsödik és a tojássárgája a legnagyobb vezéregyéniség, mert összefogja az egészet, így neki köszönhetően a szerecsendió és a bors is becsábul a kondérba.
Egyet rottyan, mert egyet mindennek rottyania kell mindig, tészta alá és már kerül is a bendőbe.
Mondom vörösborral, hallo!
9 megjegyzés:
Nyalom a számat nagyon :) Ez is olyan recept, hogy mindenkinek van saját verziója... Nekem olyan, hogy fogok egy zacskó knorr vagy maggi vagy nem tudom milyen öntetport és belerakok némi sonkát.
Most mondjuk semmi ilyesmit nem, mert nem ehetek se sajtot se tejszínt, se tejet, joghurtot krémsajtot, semmi tejest :(
Egyszer kipróbálom ezt a receptet, mer' Isti kedvenca a karbon ára :)
Hát igen, tej, sajt és bor nélkül mit sem ér az egész:)))
Kitartás! Istinek is! :))
a lafatnyi jó mértékegység, tetszik :)Fini lehet ez a cucc :)
Jaja, mindig beválik:)
Azért is jó ez a blog, mert ha jönnek hozzánk a barátok, akkor választhatnak az étlapról:)))
mostakkor szerda óta léböjtöztök?
Ó, dehogy.
Épp kérdezni akartam, hogy feltehetem-e holnap a híres gulyásodat, ugyanis épp az készül holnapra...
Egyébként két napig ettük a Carrambát, tegnap rántott sajt volt, de nem lett szalonképes:)
Jaaa, persze, tegyed-tegyed, bátran. :):):)
AZAVOKÁDÓKRÉMRECEPTJÉTAKAROM!!!!KÉP NÉLKÜL, NEM ÉRDEKEL, DE MOST AZONNAL, MERT A MÚLTKOR KESERŰ LETT ÉS NEMTOMÉR!!!!!!! :S :S
Tessék parancsolni:)
Megjegyzés küldése