A boci kocka egy gyilkos dolog. A bejegyzést majdnem fekve írom, kicsit átvette az emésztésem az irányítást. Nagyon finom, nagyon egyszerű, nagyon alattomos...
Amikor reggel jeleztem, hogy Boci-kockát csinálok ma ( új szerzemény volt), akkor nem értette a drágám, minek csinálok a Sztroganoff csirke után még valami marha húsból kaját. :)))
Hozzávalók:
Boci színe:
- 15 evőkanál liszt
- 2 evőkanál kakaópor
- 1 kávékanál szódabikarbóna
- 1 csipet só
- 10 evőkanál cukor
- fél citrom reszelt héja
- 2,5 dl tej
- 7 evőkanál olaj
- 1 db tojás
Boci foltja:
- 25 dkg tehéntúró ( villával összetörve)
- 1 csomag vanilin cukor
- 4 evőkanál cukor
- fél citrom reszelt héja
- 1 tojás
-2 evőkanál búzadara
Elkészítés:
A boci alap száraz cuccait összekevergetem egy műanyag tálban. Külön tálban a tojás, olaj, tej - szintén elkeverni.
A két tál tartalmát egybekeverem. Jó csurgós lesz, vagy legalábbis az lett. Lustaságból és praktikumból ( indok szabadon választható) egy kisebb tepsibe sütőpapírt tettem, és beleöntöttem a bocit.
A krémet is kikevertem, és ezt belekanalaztam a barna szutymákba. Teáskanállal adagoltam, de legközelebb más formációkat is kikísérletezek, ezesetben updatelem majd a képeket.
Előmelegített sütőbe be, 180 fokon 25-30 perc, de a tűpróbát sem szabad elfelejteni. Nálam alsó-felső fokozaton sült 27 percig. Tűm nincs, villával kontárkodtam bele.
Utána nem írják, hogy hogyan kell kivarázsolni a sütőpapíros tepsiből, ezért pofára fordítottam és szépen leapplikáltam a sütőpapírt. Utána verekedtem egy darabig, mire visszafordítottam, szépe el is repesztettem a tetejét, tehát ezügyben várom a megoldásokat.
Azért furmányosan vágtam fel, nem látszik, hogy a sürgősségin összevarták, és a szaturációja is leesett a manőver közben.
Porcukorral sebhintettem, és felvittem a zuramnak. Mire utánajöttem, hogy felteszem a blogra a történetet, addigra már ő is feküdt és közölte, hogy a Boci az gyilkos állat!
2 megjegyzés:
Hát,amit meg kell fordítani,meg vissza?Tepsiben cucc,arra ráteszel egy deszkát,vagy tálcát,hopp fordítod,majd vissza.
legalábbis anyámtól így tanultam aztatat.
De szerintem már rájöttél erre a fintorra.
Köszi Andus, én is erre jutottam.
De, mint első bejegyzésemben utaltam rá, nélkülözök minden szakértelmet, és ez még nem minden. Néha eszméletlen balfék vagyok, naná, hogy ez is kiugrott a két deszka közül:)))
Megjegyzés küldése